Ha elfogy a vizetek...
Úton vannak…
Basszus! Késésben vagyok a lustaságom miatt. Remélem, hogy pár nap csúszás nem jelent semmit. Le kell írnom. Biztos van valami jelentősége. Az ember nem lát csak úgy ilyen dolgokat. Pár napja elalvás előtt furcsa érzésem volt. Mintha duplájára dagadt volna a jobb agyféltekém. Aztán pedig képeket láttam, négy képet, amelyek közül a kettő jelkép volt. Szimbólum, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem őket. Az első egy vibráló vonalakból összeálló jel volt. Később sikerült magamban beazonosítanom, rájöttem, hogy Leonardo da Vinci ember ábrázolásához hasonlít. (Semmi ilyesmit nem láttam mostanában.) Ezt a jelet egy másik jel követte, egy szürke spirál. Ezt is sikerült beazonosítanom, és rájöttem, hogy egy DNS lánc részletét láttam. (DNS spirált sem láttam mostanság.) A harmadik kép már érdekesebb volt számomra. Ez mozgókép volt. Egy sötét objektumot láttam az űrben, amely úgy tűnt mintha alagutat fúrna maga előtt az űrön keresztül. Lassan komótosan haladt az objektum, úgy tűnt mintha lassított film lenne. Első látásra azt hittem, hogy egy aszteroida (láttam a neten aszteroidát a minap), de egy kicsit ráközelítve apró világító pontokat láttam rajta szépen sorban. Ekkor már a Titanic hátsó részének körvonalait láttam magam előtt (ezt is nézegettem a minap), talán a világító pontok miatt. Nem tudhatom milyen gyorsan haladt ez az objektum, de a lassított felvételhez hasonló látvány ellenére valószínűleg igen gyorsan szelte a végtelent, mert hullámzott körülötte az űr… vagy az űrben fúrt alagút fala. Biztos sietnek valahová, hogy még időben odaérjenek. A negyedik kép, szintén mozgókép volt. Egy sötét, tojásdad objektumot láttam kivágódni a Szaturnusz mögül. (A Marsot nézegettem a napokban, de a Szaturnuszt nem.) Első látásra ez az objektum is aszteroidának tűnt, de aztán észre vettem, hogy sárga csíkot húz maga után, valószínűleg a hajtóműve által. Itt már nem hullámzott körülötte az űr. Nos, ezt a négy képet láttam elalvás előtt. Az utolsó kép eltűnése után elmúlt a megdagadt agyfélteke érzése. A napokban érdekes dolgokon kezdtem el gondolkozni. Ha én egy idegen bolygóra látogatnék, biztos megtenném az óvintézkedéseket. Azt hiszem egy aszteroida, kisbolygó befogása, és abba egy űrhajó építése remek ötlet. Álcázás szempontjából és védelem szempontjából is kitűnő lehet egy ilyen nagy kavics. :) Vajon hány ilyen aszteroida-űrhajó húzott már el a Földünk közelében?
Ha jönnek majd az
Istenek,nézzetek az égre,
Öltözzetek kékbe és boruljatok térdre.
Ha jönnek majd az Istenek, kérjetek kegyelmet,
Bánátok meg létetek, így kaptok tán figyelmet.
Ha jönnek majd az Istenek, gondold azt: béke,
A sok gondolat segít, hogy ne legyen vége
Az emberi fajnak, egy páran megmaradnak,
Ha megbánják a bűnük, mit okoztak maguknak.
Sokan elbuknak majd, nemzetek tűnnek el,
Isteni hang csak a megjelölteknek felel,
S tudást adnak, mitől szebb lesz az élet,
De megfigyelés alatt lesz minden igéret.
Egyesülve két faj megmenti az anyát,
Védelemmel látják el az élet igazát,
Fém hold ragyogása tölti be az éjjelt,
Minden ember lelke szeretettel bélelt.
Nagyon vigyáznak rá, ne legyen több bűnük,
Isteneket faragnak ők lassacskán belőlük,
S tovább viszik ragyogásuk, amit rájuk hagynak,
Életet adnak majd halott csillagoknak.
11.11.11.
Egy zászló a jövőből.
Azt hiszem, hogy hamarosan
profilkép változáson esek át. :)
A múlt...
... és a jelen. (Na jó, nem teljesen jelen.)
Szerintem amúgy mind a két kép
betyár ronda. :D
.... Vagy én, és nem a kép? :)
Mindegy...
Az utóbbi kép, mostanában közelebb áll hozzám. :)
Sokszor azt emlegetik fel Attilának, hogy 7 éve él együtt a kutyájával. Nos, sokszor én is úgy tennék ahogy ő. Amúgy meg szívesebben laknék együtt egy kutyával, mint Attilán és Fecón kívül bármelyik másik villalakóval.
És itt küldeném Attilának a kedvenc SENTENCED dalomat. Talán egyszer rábukkan a neten.
Sok sikert Attila!
SENTENCED - Killing Me, Killing You
Megvolt mindene. Több háza,
rengeteg aranya, pompás paripái, szép női, és hírnév is jutott neki
bőven. Bárhová is ment, mindenhol kedvesen és örömmel fogadták őt,
hiszen ő volt a nagybetűs HŐS. A hős, aki mindenkinek segít
ügyes-bajos dolgait elintézni, a hős, aki megküzd a szörnyekkel, a
hős, aki sosem riad meg semmilyen kihívástól. Fiatalabb korában egy
kardcsapással akár tíz méterre is elrepítette az ellenfelét, és
mestere volt az íjnak is, így nagy távolságokból levadászott bárkit
és bármit. Mostanában már néha egy kicsit zavarta őt a sisak alól
kilógó hosszú ősz szakálla (például, ha harc közben a szemébe fújta
a szél), és a látása sem volt már a régi (sokszor a leverőbe
csapott a kardjával az ellenfél helyett), no meg a szíve is
rendetlenkedet, a páncélzat meg már egy kicsit nagy volt az öreg
testére. De azért még mindig ő volt mindenki megmentője, mindenki
oltalmazója, - még egyszer mondom- a nagy betűs HŐS. Sokszor
elhatározta már, hogy abba hagyja ezt az életmódot, és visszatér a
normális élethez, de sosem sikerült neki. Ez a világ volt számára a
kiút mindenből, ő ebbe a világba menekült a normális élet elől.
Mások az alkoholhoz nyúlnak, vagy mindenféle tudatmódosító
szerekhez, ő inkább a kardot választotta, hogy jobbá,
elviselhetőbbé tegye az életét. És megtalálta azt, amire mindig is
vágyott, hisz mindene meg volt, és kalandok töltötték ki az egész
életét. Rengeteg ellenfele volt már, sárkányok, kísértetek,
minotauruszok, lidércek, és még hosszan lehetne sorolni azt, hogy
miféle lényekkel küzdött már meg. Most is egy nagy harcra készült.
Egy faluban azt a megbízást kapta, hogy derítsen fényt arra, mi
vagy ki áll a furcsa eltűnések hátterében. Ki is derítette, hogy az
eltűnt fiatal lányokat, egy nagyhatalmú vámpír szektavezér
kerítette hatalmába, és a kastélyában tartja őket fogva. El is
indult hát a kastély felé kis breton segítőjével, Ambróziával. A nő
még fiatal korában szegődött mellé, amikor a hős az aréna nagy
bajnoka lett. Azóta együtt kalandoztak mindenfelé. Eleinte még csak
nyűgnek tartotta a fiatal lányt, és csak púp volt a hátán, de ez az
idő előre haladtával megváltozott. A fiatal lány nővé érett, és a
harcba is belejött szépen lassan. Eleinte még szinte minden
ellenfél elől megfutamodott, ha harcra került sor, de később már
akár 5 farkast, vagy 2 minotauruszt is lekaszál egyedül. Sok társa
volt a hősnek, de Ambrózia volt a legszebb mindközül, és ő utána
már nem is akart másik társat. Talán nevezhetjük szerelemnek azt,
amit a hős érzett a nő iránt. Sokszor figyelte azt, ahogy harcol az
ellenfelekkel, és tetszettek neki a kecses ám mégis erős
mozdulatai. A nő mellette öregedett meg, s bár már felette is
eljárt az idő, a szépsége még mindig a régi fényében
tündökölt.
A hős egy kicsit hamarabb ért a kastélyhoz, mint Ambrózia, és
megint várnia kellett, hogy a kis társa utolérje őt, de már
megszokta az együtt töltött évek során. A kapuban a szekta régi
vezetője fogadta őket, és elmondott egy rövid történetet a
vámpírról, aki a gonoszt szolgálva és új vezetővé nevezve ki magát,
az egész szektát a hatalmába kerítette, és mindenkit rettegésben
tart, emellett még fiatal lányokat is elraboltat a szolgálóival,
hogy a vérük által tovább élhessen. A vezető azt is elmondta, hogy
igen erős ellenféllel van dolguk és rendesen fel kell készülni a
csatára. Ekkor a hős szívében egy nyilallást érzett. Oda is kapott
a szívéhez, de a páncél miatt nem tudott a mellébe markolni.
Sokszor gondolt már arra, hogy talán az a harc lesz az utolsó, amit
éppen akkor vívott, de mindig túlélte az összecsapásokat. Most is
hamar összeszedte magát, és a vezetőt követve bementek a kastélyba.
A kastély tanácstermében megbeszélték a tennivalókat és arra a
következtetésre jutottak, hogy a bálterem a legalkalmasabb helység
a vámpírral való összecsapásra. A hős szólt Ambróziának, hogy
várjon ott, ahol van - mert féltette őt az erősebb ellenfelektől -,
és egyedül indult a vámpír legyőzésére. Valóban rettentően erős
ellenfél volt. Bénító varázslatával lépni sem engedte a hőst és
közben folyamatosan szórta rá a villámokat is. A hős ereje és élete
folyamatosan fogyott, hiába próbálta a vámpírt elérni, az mindig
elmenekült előle. Egy bénító varázslat után megragadta a
varázstőrét és hatalmas erővel, a hős páncélját átszúrva szíven
döfte őt. A hős azonnal meghalt.
Nem járt sehová, nem tartotta a kapcsolatot senkivel, egyedül élt a
kis koszos, bűzös lakásában. Néha látták csak őt imitt-amott, amint
élelmet keresgélt magának, vagy éppen koldult valamelyik sarkon
ácsorogva. Mivel nem hiányzott senkinek, az öreg koldus holttestét
csak hónapokkal halála után fedezték fel. Ócska, összelomolt
számítógépének billentyűzetére borulva találtak rá. A monitoron egy
felírat villogott folyamatosan: Game Over.
(DragonTom) - Mesék egy másik
világról
2. mese
Az istenség és az egyszerű ember
Egyszer van, hol meg nincs, de mégis van egy egyszerű ember. Ez az
ember gondolt egyet, s úgy döntött, hogy meglátogatja az isteneket
a világ tetején. Az istenek eléggé változó fogadtatásban
részesítették őt. Az ember külön hívta az egyik istent, mert
igazándiból vele akart beszélni.
- Na, mi van öcsém?! – köszönt az egyszerű ember az istennek.
- Üdvözöllek téged, te egyszerű ember. Mondd csak el, hogy miért
kerestél fel engem? –válaszolt az istenség a köszöntésre, de már
ekkor ferde szemmel nézett az emberre.
- Azért jöttem, mert szimpatikusosnak talállak téged, és tudni
szeretném, hogy te mit gondolsz rólam?- tette fel a kérdését ez
egyszerű ember a hatalmas nagy arcával.
- Az igazság az, hogy te túl sok vagy számomra. Olyan sok, hogy ha
kevés lenne belőled, még az a kevés is sok lenne. De tegyünk egy
próbát, hátha megkedvellek. - válaszolt az isten ez egyszerű
embernek, aztán a lábuk előtt elterülő csodálatos tájra
mutatott.
- Látod ezt a gyönyörűséget? Mit szeretsz a legjobban ezen a
világon?
- Hát… én szeretek bulizni, csajozni, skalpokra vadászni, meg
szeretek nagy arcnak lenni, meg ilyesmik.
Az isten kérdőn húzta fel a szemöldökét eme válasz hallatán, és így
válaszolt:
- Nos, ez nem a legjobb válasz, de még mindig jobb mintha azt
mondtad volna, hogy szeretsz fákat kivágni és állatokat ölni
kedvtelésből. Én leginkább a kényelmet kedvelem, és szeretek
elmélkedni, miközben ezt a csodás látványt szemlélem.
- Az biztos jó lehet, bár én ilyen elmélkedős dolgot még nem
próbáltam. Ütős cucc?- tette fel a kérdést az emberünk.
Isten ekkor feladón roskadt magába, de úgy gondolta feltesz még egy
kérdést.
- Mondd el nekem, hogy mi az élet értelme?
A kérdés szemmel láthatóan váratlanul érte az egyszerű embert, és
pár percnyi erős gondolkozás után adta csak meg a választ.
- Nekem az élet értelme az, hogy bulizzak, csajozzak,
skalpokra vadásszak, nagy arc legyek, meg ilyesmik. – válaszolt az
ember miközben megpróbált magára erőltetni egy értelmes
arckifejezést.
Az isten ekkor a két tenyerébe temette az arcát és csak ennyit
mondott:
- Isten. Őőőő… vagyis én. – aztán az egyszerű emberre nézett
a „Na, most mihez kezdjek veled?” tekintettel. Végül
rövid gondolkozás után adott még egy esélyt az egyszerű embernek és
a vele való beszélgetésnek.
- Mondd csak, te egyszerű ember, aztán szoktál-e bebaszni?
- Ritkán. – válaszolt röviden és tömören az egyszerű ember.
- Akkor még sincs bennünk semmi közös. –mondta a bebaszás istene,
és köddé válva magára hagyta a nagyarcú embert.
Így esett, megesett. A mese tanulsága pedig az, hogy hiába vagy te
bulizós, csajozó, skalpvadász, nagyarcú egyszerű ember, ha nem
szoktál bebaszni, akkor ne keresd az istenek
közelségét.
(Brutálisan fekete humor)
Az előző rész tartalmából:
Józsit kirúgták a munkahelyéről, ezért minden kocsmát útba ejtett, de még így is hamarabb ért haza, mint kellene. Julcsát, a csinos feleségét az ágyban találta a legjobb barátjával, Gedeonnal, és őrült dühében mindkettőt megölte, feldarabolta, aztán magával is végzett. Huba ráébredt, hogy Etelka sosem lesz az övé, mert mást szeret, ezért leugrott a megszabadulás híd tetejéről. Sajnos a mentők már nem tudtak rajta segíteni. Miután Etelka megtudta, hogy Huba őmiatta lett öngyilkos, bevett egy marék gyógyszert és a kádba fekve felvágta az ereit. Elemér vállalkozása csődbe ment, és mivel minden vagyona elúszott, ráharapott a kedvenc sörétes puskája csövére és meghúzta a ravaszt. Titkárnője a dörrenést hallva belépett Elemér irodájába, és mikor meglátta a halott szeretője holttestét egy hirtelen elhatározástól vezérelve kiugrott az iroda 10. emeleti ablakából. Teste egy közlekedő autóra zuhant, melynek sofőrje a hirtelen meglepetés következtében félrekapta a kormányt, és egy szabályosan közlekedő kamionba rohanva azonnal szörnyethalt.
FŐCÍMDAL…
Nyitó kép:
Izidor elkeseredve keresgél a konyhaszekrény fiókjában.
- Na, ez pont megfelelő lesz. –mondja, miközben kiveszi a fiókból a legnagyobb konyhakést. Majd egyetlen mozdulattal szíven döfi magát, és azonnal meghal.
……….
Folytatjuk….
Egy nem létező, depressziós, öngyilkoságra késztető tévésorozat főcímdala:
Halálok közt (depressziós főcím dal)
Új élet
vár,
felejts el mindent,
mindent, ami fáj.
Jövőd szétesett,
jól tudod…
Régóta rájöttél,
boldog élet már,
csak a halál után vár...
2009.03.29.-én, kitalált északi
sárkány nyelven íródott versem megénekelt változata ez.
Először a Sárkány nyelvű vers született meg, aztán készült el a
Magyar fordítása.
Elnézést kérek a hangomért, de nem vagyok képzett énekes. :)
Az eredeti énektémát Mollynak köszönhetem.
A véletlen furcsa játéka, hogy a Bethesda is kitalált egy északi
sárkány nyelvet a The Elder Scrolls V. - Skyrim című játékhoz.
:)
Az utolsó két elhangzó sor a dalban az ők északi sárkány nyelvének
része.
Hajhe Drakon - Repülj Sárkány
Még egy kis Skyrim. Ma
Skyrim zenékre vagyok ráragadva. Szerintem
nagyszerűek.
Egy szép és szomorú gyász zene.
Hogy így estefelé legyen mire sírni, ha valakinek éppen arra van szüksége.
The Elder Scrolls V. - Skyrim (Nord's Sorrow)
A tegnapi bejegyzésemben közöltem egy kis versikét, amit a The Elder Scrolls 5. része ihletett. A mai netes keresgélésem közben találtam pár dolgot. Úgy látom nem csak engem ragadott meg a még meg sem jelent Skyrim hangulata, világa. Találtam egy kis metálos nyalánkságot. :) Az epikus metál, a komolyzene, és a The Elder Scrolls sorozat kedvelőinek is ajánlom meghallgatásra a következő két zeneművet.
The Elder Scrolls V. - Skyrim Fő zenei témája
Skyrim
Álmaim földjét hamarost elérem,
Feltámadt újra legszentebb reményem,
Végre élek.
Ezért jártam utam, közel a cél,
Hazám megleltem, hol dalol az acél,
Már nem félek.
Hóban s fagyban, sárkányok között,
-Hová a lelkem már rég elköltözött-
Imát rebegek.
Áldottak legyetek ti, minden istenek,
Kik eme világba egy követ is tettetek.
Örökké éljetek.
S ez a világ is áldott legyen ám.
Skyrim, én csodás északi hazám,
Hazatérhetek.
The Elder Scrolls V. - Skyrim
Az előbb, pihenés közben,
félálomban, de még tudatomnál lévén villant be egy kép, valahonnan
a tudatalattim mélyéről.
Egy nagy és véres csatában
voltam. Körülöttem mindenütt harcosok küzdöttek egymással. Én
láttam magam előtt az ellenfelem, és láttam, amint a feje fölé
lendíti a hatalmas kétkezes kardját, hogy lesújtson vele. És egy
pillanattal később le is sújtott. Hiába emeltem magam elé a
pajzsom. Az ellenfelem iszonyú erővel sújtott le rám. Kardja féllig
ketté hasította a pajzsom. Láttam amint a karom a pajzzsal együtt
lehúzza a rettentő csapás ereje. Azt is láttam amint a kardja
pengéje elhalad a szemeim között. Aztán sötétség. Valószínűleg a
sisakom és a koponyám is széthasította az ellenfelem iszonyatos
erejű és halálosan pontos csapásával.
Minden elismerésem az övé. Szép
csapás volt.
Életképtelen vagyok. Csak
vergődöm az élet csapdájában a szabadulásra várva. Élet? Miket nem
mondok. Hehe. Már rég nem élek. Vagy legalábbis nem itt. Itt
inkább már csak haldoklok. Lelekem már csak úgy kapcsolódik a
testemhez, mint egy fához kötözött lufi. Hogy miért nem vágom el a
zsineget? Nem lehet. A 22-es csapdája. Ha elvágnám magam,
akkor megszabadulnék, viszont mindent elrontanék, amit eddig
felépítettem. A franc kezdjen mindent előről. Én nem. Megmutatom,
hogy erős vagyok, még ha szenvednem is kell életem végéig. És
biztosan szenvedni is fogok. De erősödöm is minden egyes harcom
által, amit a szomorúsággal vívok. Már sokszor legyőztem a bánatot,
és mindig jól esett a győzelem. Tudom, hogy sok csatám lesz még.
.......
...........
Viking temetés. Arra
vágyom.
..............................
Remélem még egyszer nem kell
majd ide visszajönnöm. Bár a dolgok jelenlegi állása szerint már
nem is lesz hová visszatérni. Ez az utolsó életem a
Földön.
..................
Na. Megint megtáltosodott a
fantáziám. :)
....................................................
Hmmmm............ Fáradt
vagyok. Megyek aludni.............. a csillagok
közé.
Jó éjt. :D:D
Ui.: Jujj. Ez nagyon skizofrén irás lett. :D De szerintem jó......
jó fáradt...
Halálos betegségben szenvedek. Már születésem előtt megkaptam, és születésem óta lassú haldoklással telnek a napjaim. Ennek az egyáltalán nem ritka betegségnek a neve nem más, mint az élet. S hogy miért az élet a legveszélyesebb betegség? Azért, mert:
- Nemi úton terjed
- Mindenki megkapja
- Gyógyíthatatlan
- A halálozási arány 100%
Nem szeretek olyan közösségben
élni, ahol jobban ismernek, mint én sajátmagam. Nem szeretek olyan
közösségben élni, ahol téves információkat, esetleg kitalált
dolgokat igaznak vélnek. Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol
a bolhából elefántot csinálnak. Nem szeretek olyan közösségben
élni, ahol az emberek mindig a másikkal vannak elfoglalva, és nem a
saját magukkal. Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol a rosszak
is jobbnak
hiszik magukat a másiknál. Nem szeretek olyan közösségben élni,
ahol ha keveset tudnak valakiről, akkor kitalálnak róla valamit.
Nem szeretek olyan közösségben élni ahol olyan dologgal vádolnak,
amit el sem követtem.
Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol mindenki szent csak én
nem. Ne szeretek olyan közösségben élni ahol lenézik az embert. Nem
szeretek olyan közösségben élni, ahol ránézésből megmondják, hogy
ki vagyok. Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol mindenki
okosabbnak hiszi magát nálam.
Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol sosem fognak elfogadni,
ha nem alkoholizálsz, és nem jársz kocsmába. Nem szeretek olyan
közösségben élni, ahol újjal mutogatnak rám, mert nem vagyok olyan
mint ők. Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol nem látnak
tovább az orruknál. Nem szeretek olyan közösségben élni, ahol nem
lehet élni. És mondanék még valamit. Bolha. Aki hallja adja át.
És megint Carcass, mert mérges vagyok.
Egy hősi csata 1552-ből, egy remek vers 1856-ból, és egy nagyszerű folk metál együttes 2 dala 2006-ból és 2007-ből.
Arany János - Dalriada - Szondi két apródja (1. rész)
Arany János - Dalriada - Szondi két apródja (2. rész)
Bár az eredeti mű sem valami szelíd, mégis ezt a címet választottam, mert ismét egy komolyzenei mű feldolgozásáról van szó, mint nemrég írtam a Canon-ról szóló bejegyzésemben.
Most Vivaldi - Négy évszakjának
a nyár című tételének rock feldolgozását mutatnám be ebben a
bejegyzésben. Biztos mindenki ismeri az eredeti művet, de a
feldolgozásokat nem feltétlenül hallotta. :)
Vivaldi - 4 évszak (Nyár 3. rész)
Vivaldi - Funtwo - 4 évszak (Nyár)
Vivaldi - Children Of Bodom - Négy évszak (Nyár III.)
Vanessa Mae - Storm
Munkaundor (Férfi
verzió)
Csak ült az ágy szélén, arcát tenyerébe temetve, magába roskadva,
mindenbe belefáradva. Semmi nem érdekelte már egy jó ideje, és
semmiben nem lelte örömét, talán csak a gondolkozás, a tervezgetés
kötötte le valamennyire. Azon gondolkozott, hogy hogyan
szabadulhatna meg ettől a munkától, ami ennyire tönkre tette őt.
Kezdetben még szerette a munkáját, és kedvelte az általa megfigyelt
személyt is. Születése óta Odette mellett volt, és figyelte minden
apró rezdülését, figyelte a gondolatait, a cselekedeteit, és
vigyázott rá. Vigyázott rá, mert ez volt a munkája, ugyanis
őrangyal volt. Mindent a nővel együtt kellett csinálnia, mivel
három méternél messzebb nem tudott eltávolodni a megfigyelt
személytől. Mindent tudott és mindent látott. Látta hogy hogyan
válik egy újszülöttből felnőtt nővé. Sokszor játszott az idővel.
Tekergette előre hátra, mint ahogy egy filmet szoktak az emberek.
Így percek alatt végignézhette az emberi fejlődés minden szakaszát.
De a jövőbe nem látott bele. Sajnos. Régebben szerette nézni,
figyelni Odettet. Természetesen a kellő alkalmakkor elfordult a
megfigyelt személytől, vagy becsukta a szemét, de néha a
kíváncsiságától vezérelve akkor is figyelte őt, amikor nem illet
volna. Ilyen alkalmak voltak például a tisztálkodások, a
szeretkezések. Ma már semmi nem érdekelte. Állandóan háttal
tartózkodott Odettenek. A megfigyelt alany csinos, fiatal, 30 éves,
párduc testű, igen vonzó, barna hajú, kék szemű, feltűnően szép
arcú nő volt. Az újonc őrangyal érzett is valamit iránta a munkája
során, ahogy Odette szépen lassan felnőtt. Csak ő létezett számára,
szinte semmi, és senki mást nem látott, csak őt, és minden
gondolata a nő körül forgott. Mint azt időközben megtudta, az
emberek ezt az érzést szerelemnek hívják. Ez a szerelem a
megfigyelt tinédzser korától egészen addig tartott, míg Odette el
nem jutott addig a szintig, hogy akár naponta három férfival is
lefeküdt, és már mindegy volt számára, hogy kivel és hol történik
az aktus. Az angyal tudta róla hogy beteg, nimfomániás, de a
férfiak nem tudták, és csak egy olcsó kurvának tartották őt. A nő
most is éppen szeretkezett, az őrangyala mögött lovagolt
kéjmámorban úszva a tíz perccel ezelőtt megismert férfin. Az hogy
ágyban csinálta, manapság egyre inkább ritka alkalomnak számított,
hiszen bárhol bárkivel lefeküdt, és ha nem volt ágy a közelben,
akkor megtette a parkban lévő pad, egy autó, vagy egy szórakozóhely
wc fülkéje is. Eleinte még kíváncsian nézte Odette minden
szeretkezését, minden apró részletet, minden mozdulatot, minden
pózt alaposan megfigyelt, hiszen addig még nem igazán látott ilyen
típusú együttlétet, mivel az ő világában a szeretkezés tiltott
dolog, és ha netán mégis erre a cselekedetre fanyalodna valamelyik
angyal, az meg is nézhetné magát, és nem tenné a szárnyai mögé azt
amit kapna a tette miatt. A tiszta lelki alakban, vagyis fényként
való érintkezés nem tiltott, de az teljesen más. Viszont két
különböző színű lélek fényének keveredése, egyesülése, és
csodálatosan pulzáló ragyogása is igazán gyönyörű tud ám lenni. S
bár testi élvezet nincs, de a lélek érzi mindazt a felemelő érzést,
csodát, és boldogságot amit a másik lélek ad át neki ilyenkor.
Egészen addig figyelte a nő szeretkezéseit, amíg el nem kezdett
mindenféle idegen, és undorító dolgot cselekedni szexuális
együttlétei során. Az angyal ezeket az együttléteket látva sokszor
kiadta magából mindazt a fényt amit aznap magába szívott. Egy idő
után már nem tudta elviselni a megfigyeltje közelségét, és hátat
fordított neki. Néha, néha még vissza néz rá, de igen gyorsan,
undorodva fordít ismét hátat a nőnek.
Elkezdett azon gondolkozni, hogy hogyan is vethetne véget ennek
munkának. Az, hogy felmondjon, lehetetlen, hiszen ez az első
munkája, és egy újonc nem léphet ki a munkájából. Mivel még nincs
elég tapasztalata, amellett kell őrangyalnak lennie, aki mellé
beosztják őt, s legalább 3-4 életen át kísérnie kell a
megfigyelésére bízott személyt, ha tetszik, ha nem. Ha már elég
tapasztalatot szerzett az idők folyamán, akkor már választhat, a
mindenható által felkínált munkák közül. S ha már profi őrangyallá
vált, akkor azt választ akit csak akar, és nem csak a felajánlott
személyek közül. De ő még csak újonc, és még csak az első élete
alatt tartózkodott Odette mellett. Rettenetes volt számára az a
gondolat, hogy még több életen keresztül emellett a lélek mellett
kell lennie. Nem olyan régen eszébe jutott egy gondolat, amelyből
lassan tervet készített. Nehéz döntéseken ment keresztül, mire
sikerült végérvényesen eldöntenie, hogy véghez viszi mindazt, amit
kigondolt. Át kellett gondolnia, hogy mi is a jobb, vagy a kevésbé
rossz, az, hogy Odette mellett szenved még több életen át, vagy
pedig az a büntetés, amit valószínűleg kapni fog a terve
véghezvitele után.
A nő befejezte a szeretkezést és pihegve, kielégülten nyúlt el az
ágyon.
- Köszönöm. Köszönöm szerelmem. Ez volt életem eddigi
legcsodálatosabb, legnagyszerűbb dugása. Te egy Isten vagy.- mondta
magában az angyal, s miután mindezt kimondta, Odette is
megszólalt.
- Köszönöm. Köszönöm szerelmem. Ez volt életem eddigi
legcsodálatosabb, legnagyszerűbb dugása. Te egy Isten vagy. -mondta
a nő, és még félig bódultan a gyönyörtől felkelt az ágyból és
lassan öltözködni kezdett. Az angyal arcán egy futó mosoly jelent
meg az elhangzottak után, amolyan „na persze” mosoly, aztán ismét
megszólalt, újra komoran, úgymond magában motyogva.
- Nagyszerű férfi vagy. Szeretnék veled tartós kapcsolatot
kialakítani. Kérlek add meg a telefonszámodat, hogy fel tudjalak
hívni. -mondta az őrangyal, még mindig lehajtott fejjel maga elé,
majd kissé hátrafordult válla fölött átnézve, a már felöltözött
nőre tekintve. Csend volt. A nő hallgatott. Az angyal kezdte
érdeklődve figyelni őt, mintha valami új dolog jönne, mintha valami
változás lenne várható. Még mindig csend.
- Na mi lesz Odette?! Mondj már valamit! Megakadt a tű a lemezen?
-mondta a nőnek aki épp az ágyon fekvő férfi szemében volt
elmerülve. Mintha egy pillanatra elgondolkozott volna az eddigi
életén. Kis idő múlva a nő elmosolyodott és meg is szólalt.
- Nagyszerű férfi vagy. Szeretnék veled tartós kapcsolatot
kialakítani. Kérlek add meg a telefonszámodat, hogy fel tudjalak
hívni.
- Ez az Odette! Nem csalódtam benned. - mondta az angyal, és keserű
mosollyal fordult el a nő felől, hogy újra maga elé
bámulhasson.
A hölgy megvárta míg a férfi gyorsan odafirkantja egy cetlire a
telefonszámát, és az ágyban felülve átnyúltja azt neki. A férfi még
nem is sejtette, hogy nem csak az ágyban ültették őt fel. De az
angyal már tudta, hogy a cetli a legközelebbi kukában fog landolni.
Úgy is lett. A nő odakinn, a forgalmas járdán sétálva ez első
útjába akadó kukába egy hanyag mozdulattal ki is dobta a még mindég
kezében szorongatott cetlit. Már régóta tudta, hogy sosem lesz
normális és tartós kapcsolata a nimfomániája miatt. Hiszen ha lenne
is férje és családja, akkor sem lehet a férje éjjel nappal
mellette, hogy mindig kéznél legyen, ha Odette-re éppen rá jön a
kefélhetnék. És ha más „szolgálatait” veszi igénybe ilyen
alkalmakkor, az előbb utóbb úgyis kiderül, és akkor vége a családi
idillnek. Mindezt már tapasztalatból tudta a nő.
Az angyal 3 méterrel a nő mögött gondolkozott ismét. Mintha egy
kötéllel lenne a megfigyeltjéhez kötve, úgy húzatta magát, a lábait
meg sem mozdítva és egy szárnycsapást sem téve. Eleinte, mikor
hátat fordított a nőnek, még szórakoztatónak tartotta, hogy
megtanuljon hátrafelé menni. Mikor ez sikerült neki, akkor
megtanult hátrafelé repülni is. Aztán jött a hátrafelé kézen járás,
hátrafelé fejen pattogás, és egyéb extrém dolgok is, de ma már csak
állt, karba tett kézzel, és lehajtott fejjel. Úgy döntött, hogy itt
a pillanat, hogy megszabaduljon a munkájától, és nem vár tovább.
Felkészült mindenre, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot.
A nő egy zebrához ért, és megállt, a zöld jelzésre várva. Az angyal
megfordult, odasétált a nő mellé a járda szegélyéhez és
körülnézett. Azonnal meglátta a nagy piros betonkeverő teherautót,
amely éppen lassított hogy megálljon a többi autó mögött.
- Most. Itt az idő. - mondta az angyal aztán felemelte az
egyik kezét a gyalogos átkelőhely jelzőlámpája felé amely abban a
pillanatban zöldre váltott. A nő lelépett a járdáról és elindult a
zebrán a túloldal felé. Az angyal felemelte a másik kezét a
betonmixer irányába, amely abban a pillanatban neki lódult és az
előtte lévő autókat félretúrva kezdett vad száguldásba a zebra és a
nő irányába, és pillanatok alatt oda is ért. Abban a pillanatban,
amint a teherautó hűtőrácsa iszonyú erővel lökte a földre Odettet,
megállt az idő. Az őrangyal azonnal tudta, hogy meglátták a tettét.
Nem is számított arra, hogy bármi is elkerüli a mindenható
figyelmét, pláne nem egy ilyen cselekedet. Az égen lévő felhők
szétnyíltak és mennyei ragyogás áradt a földre közülük.
Mély mennydörgésként szólalt meg egy hang a felhők között.
- Angyal. Tudod, hogy mit tettél! Azt is tudod, hogy mi jár a
tettedért! Égj el! Égj örökké!-szólt a hang, miközben egy nagy lyuk
keletkezett az angyal lábai előtt, melyből a pokol lángjai törtek
elő.
- Indulj! -tette még hozzá mondanivalójához a mindenható.
Az angyal felnézett az égre, hogy egy utolsó pillantást vessen arra
a ragyogásra, amit jó ideig nem fog látni, de az is elképzelhető,
hogy soha többé. Miután megfürdette arcát a mennyei fényben,
széttárta szárnyait és boldog mosollyal az arcán a tüzes mélységbe
vetette magát.
DragonTom
2010. Júl. 27.
Ha esetleg nem tudod a választ a kérdésre, akkor nézd meg a Kapcsolat című film nyitó jelenetét.
Kedvesen, lágyan, szelíden, vagy vadul, durván, keményen?
Nem szex. Csak zene.
Mindenkinek, ahogy tetszik. :D:D
Johann Pachelbel - Canon
Johann Pachelbel - FunTwo - Canon rock
Aria Asia - Canon rock
Tegnap este nagyon bedurrant az egyik fogam, alig aludtam miatta
valamit is.
Ma el is mentem a fogorvoshoz, Dr.Szálybatúrhoz(természetesen nem
ez az igazi neve, de olyan jól helyettesíti az igazit). :) Ott
álltam a megváltás kapujában, mely megszabadít az én saját kis
poklomtól, és már szinte el is múlt a fájdalmam.
Szólítottak, hát beléptem a rendelőbe. Megkérdezte a Dr. hogy mi a
panaszom.
Én el is mondtam neki gyorsan, mielőbbi fájdalomtalanítást remélve,
de ekkor jött egy nagy pofon a fájós fogam oldalára. Rám nézett és
azt mondta, ő már nem húz fogat. Jó, legközelebb a szemészetre
megyek fogat húzatni.-gondoltam azonnal a doktor kijelentése
után Egy világ dőlt össze bennem hirtelen. Még nem volt aznap
szabadságon, de már egy helyettesítő orvoshoz küldött át egy másik
településre.
Na most jön a nagy kérdés.
Minek tanul orvosnak az olyan ember, akiben nincs semmi
együttérzés, és nem is akar segíteni a beteg emberen? Minek megy
orvosnak?
Talán az volt a baj, hogy nem öltöztem ünneplő ruhába a
tiszteletére, vagy a borotválkozás hiánya, esetleg az lehetett a
baj, hogy nem egy 5000-sel köszöntem neki?
Kész vagyok teljesen. Most szenvedhetek még egy napot.
Köszönöm "kedves" Dr. Szálybatúr.
Egy rövid kis versike tiszteletem jeléül.
Dr.Szálybatúr
Dr.Szálybatúr lehet, hogy rendes,
Dr.Szálybatúr tán segítőkész.
De nem húzza ki a fájós fogad,
Falnak kínodban hiába is mész.
Dr.Szálybatúr lehet, hogy kedves,
Dr.Szálybatúr tán együttérző.
De nem húzza ki a fájós fogad,
S lelkeden meg nem könyörül ő.
Dr.Szálybatúr lehet, jó lélek,
Dr.Szálybatúr tán mentőangyal.
De nem húzza ki a fájós fogad,
Hiába küzdesz a fájdalommal.
Dr.Szálybatúr lehet, nagy ember,
Dr.Szálybatúr tán egy szent.
De nem húzza ki a fájós fogad,
Mert bár még dolgozik,
már szabdságra ment.
Láttam mikor csaltál. Te is tudod, hogy láttam. Messziről éreztem rajtad a hazugság bűzét. Minden piros, igaz? Kellett a helyem? Sebaj. A hazug embert előbb utólérik, mint a sánta kutyát. Nekem nincs helyem, de hamarosan neked sem lesz. Egy nincstelen ember a semmibe esve nem vesz észre semmit. De te észre fogod venni.
Erőt,egészséget.
Újabb halál. Újabb virtuális
öngyilkosság. Nem tehetek róla, sajnos a véremben van az
önpusztítás, és ha már a valóságban nem tehetem meg, legalább
virtuálisan hagy végezzek magammal. Soha nem lehet tudni, elég egy
szó is. Most az Amatőr Művészek Honlapjáról töröltem a feltöltött
műveim, és a profilom nagy részét. nem az első, és nem az utolsó
eset volt ez. m. Még számtalan halál vár rám. Ez vagyok
én.
Talán csak a honlapomon, és itt
a blogomban érzem magam biztonságban. Mert a sárkány vigyáz
rám. Talán nincs is máshol helyem. Na meg azt hiszem
éleletképtelen vagyok, ha Ő nincs a közelemben. 
Tégy egy kört köröttem, mielőtt
elmész,
Érints meg lágyan a szárnyaiddal,
Majd vezessen tovább utadon Hermész,
És Hypnostól szóljon szép altatódal.
Már nem lesz olyan a világ mint volt,
Csak tán ha visszatérsz valamikor.
Nélküled biztos megárvul a hold,
S nem ragyog úgy majd a csillagpor.
Szinte minden nap gondolat voltál,
Nem kértem semmit, tudtam, hogy adsz.
Lelkemből minden szépet kicsaltál,
Te már örökre múzsa maradsz.
Tudom és érzem, szállunk mi még,
Hordoz még hátán minket a szél,
Otthonunk lesz majd a csillagos ég,
Hol Sárkány s a Tündér örökké él.
Üzenet:
Fogd majd a könyvet, min sárkány van festve,
Ez lesz a jel, hogy tudjam te vagy,
Legyen az időpont majd kora este,
S arcodat csípje meg a téli fagy.
2010. Június. 14. 00:03
Drága Egyetlen Szerelmem.
Itt vagyok. Megszülettem. Tudom, hogy te is létezel valahol. Remélem hamarosan találkozunk, mert már nem igazán tudom elviselni a hiányodat. Nincs életem, halott vagyok nélküled. Nincs élet a kietlen, kopár, szénfekete tájban. Nem jár itt senki és semmi, csak a halál. A borúfellegek nem mozdulnak, nem süt a nap sosem. Szeretném, ha előkerülnél végre, és színeket, életet, vidámságot hoznál ebbe a világba. Jöjj és adj életet nekem, támassz fel poraimból, hogy szentként tisztelhesselek. Jöjj és legyél az életem egyetlen értelme, legyél az egyetlen kincsem, legyél az egyetlen ragyogó csillag az életem koromsötét égboltján. Legyél az egyetlen ragyogó csillag, amelynek fénye vezet az úton, s amelynek fénye megsimogatja fáradt arcomat, egy komor nap után. Hozz fényt és melegséget fáradt lelkemnek, és csak melletted legyen megnyugvásom és békém. Hiányzol, bár azt sem tudom, hogy ki vagy, és merre találhatnálak meg. De tudom, hogy létezel. Szeretlek. S remélem még ebben az életben találkozunk, mert nem akarok évszázadokat várni egy újabb találkozásra. Szeretet nélkül életképtelen vagyok, s nem akarok holtan élni egy életen át. A szeretetem és imádatom csak téged illet, jöjj hát és fogadd el, kérlek. Nem sok mindent tudok neked adni, talán csak a szerelmes lelkemet, s azt is előbb fel kell támasztanod. Tudom, hogy te képes vagy rá. Tedd hát meg, kérlek. Most nagy hirtelen ennyit tudtam írni, de ezt ki kellett írnom magamból.
Várok rád továbbra is.
Igaz szerelmed: Tom
Vannak olyan napok mikor egy dal vagy egy hang is elég, hogy az ember beforduljon. Ma meghallgattam az egyik kedvenc Mike Oldfield dalomat. A dal végén van egy pár farkas üvöltés. Na, mikor ezt meghallottam könnyes lett a szemem. Olyan szomorú ez a vonyítás mint az élet. Sokszor legszivesebben én is így vonyítanék.
Talán megmaradt valami az előző életéből,
talán a tudatalattija szivárgott, és átengedett néhány emléket a
tudatába. Nem is emléket, inkább érzéseket, hiszen az emlékek
ritkán kerülnek csak elő, de az érzések azok jönnek, ha kell, ha
nem. És ha nincs rendesen lezárva a múlt, akkor még erősebb a
szivárgás.
Nos ha már ismét ide keveredtem
a blogomba, akkor azt hiszem meg kell köszönnöm, hogy valaki is
érdemesnek tartott erre a címre. Született tehetség? Ajjjj. A
született lúzer jobban illene hozzám. Ha valaki ilyen díjat indít
útjára, az gondoljon majd rám.
Boldogan halok, amíg meg nem élek.
